Búcsúzom…
…és tudjuk, hogy a búcsúzás mindig fáj
Ám ezúttal a búcsúzás végleges.
Abban az évben, 1955-ben, amikor egy ködös, hideg novemberi napon megszülettem, te, kedves Marika néni Sopronban, a legszebb tavaszi hónapban, május 7-én átvetted az óvónői okleveledet.
A hivatásod gyakorlását a balatonakarattyai óvodában kezdted. 1958-ban itthon, Balatonkenesén folytattad a munkád – hamarosan óvodavezetőként, amikor 1977 novemberében megnyílott a Bakó-ligeti nagy óvoda. Pár évre rá az akarattyai óvoda is irányításod alá került. Összesen nyolc csoportban, tizenhat óvónőnek lettél szeretett, és megyei szinten is elismert, megbecsült vezető óvónője.
Én 1962-ben csuktam be magam mögött az óvoda kapuját, hogy megkezdhessen az iskola első osztályát. Már akkor azt mondtam szüleimnek: „Én is óvó néni szeretnék lenni, úgy, mint Marika óvó néni!” Nap mint nap láttam őt, hisz házunk előtt jött-ment munkába menet, mert a Katona József utcában, közös házban éltek – azután is, hogy férjhez ment – szeretett szüleivel. Ide született lányuk, Rita, kinek nevelésében, gondozásában nagy szerepet vállaltak, hogy lányuk teljes odaadással, nyugalommal irányíthassa a három helyszínen a – szintén hivatásuknak élő – óvó néniket, dadusokat, konyhai dolgozókat.
Közben teltek az évek, s az én kiskori álmom is beteljesült.
Nem csak óvó nénim volt Marika, hanem gyakorlatvezetőm is. 1976-ban, óvónői oklevéllel én is elhagytam a Soproni Óvónőképző Intézetet. Balatonfőkajáron álltam munkába, ám 1977 novemberében, amikor megnyílott a „nagy óvodánk”, már én is itthon folytattam.
Marika óvó néni 1993-ban nyugdíjba vonult.
Mint minden pedagógus hatvan év szolgálat után, ő is megkapta aranydiplomáját. Majd ugyanebben az évben, 2015-ben „Balatonkenese jövőjéért” díjban részesült.
Kedves, mindig mosolygós, jókedélyű Marika!
Búcsúzom tőled földi pályád utolsó útján, el nem múló szeretettel:
Pulai Istvánné
Nem szeretnék száraz dátumokhoz kötött eseményekről beszélni. Akik szerették, ismerték Pup Elemérnét, Marika óvó nénit nénit, tudják, hogy az Óvoda utcai Napköziotthonos Óvodában dolgozott, s szerette a gyerekeket nagyon. Ő volt, aki először vezette a Bakó ligetben lévő óvodát, a mai Kippkopp Óvodát és Bölcsődét. Rendkívül sokat dolgozott azért, hogy a gyerekeknek mindenük meglegyen.
Én is óvodása voltam. Nagyon megtisztelő és jóleső érzés volt, hogy kezdő óvónőként ő volt az első vezetőm. Arra szeretnék emlékezni, hogy mindig mosolygott, szívesen volt emberek között, mindenkihez volt egy jó szava. Nagy szeretettel beszélt lányáról, Ritáról. A későbbiekben az unokáiról. Amikor romlott az egészségi állapota, akkor is örömmel idézte fel a régi emlékeket.
Én a mosolyt őrzöm és a szeretetet, amit mindenkinek adott!
Sok szeretettel gondolok rád: volt óvodásod: Dalman Szilvi
Kollégád: Andrejkáné Dalman Szilvia
Balatonkenese, 2025. május 9.
