Egy vonat, egy család, egy történet
A pünkösdöt 2014 óta évente Erdély egyik legvarázslatosabb táján töltöm, a Csíksomlyói expressz zarándokvonaton utazva. Ez az élmény nem csupán egy utazás, hanem egy mélyen megindító lelki feltöltődés, amely évről évre összeköti az anyaországot a határon túli magyarsággal.
Az ünnep kezdete, Szentmise a csíksomlyói nyeregben
Az első nap a magyarság egyik legnagyobb kultúrtörténeti zarándokhelyén, a csíksomlyói nyeregben kezdődik, ahol több százezer zarándok gyűlik össze, hogy közösen vegyen részt a búcsúi szentmisén. A hegyek között, a természet csodálatos környezetében zajló szertartás mély lelki élményt nyújt mindenkinek.
A szentmise végén a csíksomlyói nyeregben, a zarándokok szívből jövő érzéseivel, összetartó magyarságunk erejével és mély meghatódottságával közösen énekeljük a magyar és székely himnuszokat, melyek egybeforrasztanak minket a hitben és a nemzeti összetartozásban.
A zarándoklat pünkösd vasárnapján Gyimesbükkön, a történelmi Magyarország legkeletibb részén folytatódik.
Gyimesbükk a történelmi Magyarország határköve. Itt hagyja el a vasútvonal és a Tatros folyó Erdélyt, és lép át Moldvába. Ez az ezeréves határ, itt ér véget az az ország, amelyet I. Szent István király Szűz Mária kegyeibe ajánlott.
895-től 1920-ig a trianoni békeszerződésig ez a terület Magyarországé volt.
Az itt élő magyarságra nemcsak Trianon sújtott le, hanem az is, amikor 1950-ben elszakították Székelyföldtől és a román Bákó megyéhez csatolták őket. Ilyen körülmények között tartottak ki magyarságuk mellett az itt élő emberek.
A vonat dudaszóval halad a gyimesi hegyek között, jelezve az ott élőknek annak közeledtét. A helyiek – gyerekek és felnőttek egyaránt – az udvarra rohannak, hogy integethessenek az utasoknak, akik zászlóikat lengetve viszonozzák a barátságos gesztust. Ha csak egy percre is, de érezhessék a kötődést a nemzeti hovatartozáshoz, a közös múlt és a magyar összetartozás erejét, amely összeköti őket a távoli honfitársakkal, és erőt ad a mindennapokban is. Ez a pillanat a zarándoklat szimbolikus találkozása a határon túl élő magyarokkal, akik így őrzik és ápolják nemzeti identitásukat.
Gyimesbükk határánál a vonat ablakából egy idős házaspárra, s az ő fiukra lettünk figyelmesek, akik nagy magyar zászlóval és virágcsokorral várták érkezésünket.
Ők minden évben kint ültek a kert végében, hogy láthassák a magyarokkal megtelt zarándokvonatot.
Ahogy az évek múltak a családtagok száma fogyatkozott. Következő alkalommal már csak a néni, aztán 2019-ben pedig egyedül már csak a fiuk várta a zarándokvonatot, aki az elhunyt szülők helyét két fekete anyaggal borított sámlival, rajtuk virágcsokorral jelezte felénk, hogy a szülők már nincsenek közöttünk. Boldogan lobogtatta a magyar zászlót, üdvözölve a vonaton utazó zarándokokat. A megható pillanat mélyen megérintett minket, könnyek nélkül nem lehetett végignézni, az érzelmek olyan mélyen és intenzíven hatottak ránk, hogy szavakkal alig lehetett kifejezni hatását.
Az évek során megörökített fotókat összegyűjtve elhatároztuk, hogy megkeressük a még élő családtagot.
2023-ban sikerült kapcsolatba lépnünk vele, és ennek köszönhetően a pünkösdi szentmisét már együtt ünnepelhettük az ezeréves határnál.
A találkozás során átadott ajándékunkat az édesanyja által készített egyedi gyimesi vászon terítővel viszonozta, amely számomra nagyon kedves emlék maradt.
Meglátogattuk a gyimesbükki temetőben a szülők sírját, hol egy koszorú elhelyezésével és imával emlékeztünk meg róluk.
A fotókon megörökített család története a magyarság megtartásának élő példája. Évtizedeken át kitartottak identitásuk mellett, még akkor is, amikor a történelem és a határok próbára tették őket. A zászlót lobogtató egyedül maradt fiú kitartása, a szülők emlékét őrző letakart székek a magyar összetartozás erejét és a hagyományok továbbadásának fontosságát jelképezik. Ez a zarándoklat nem csupán egy zarándokút, hanem a magyarság megőrzésének, a családi kötelékek és a közösségi élmény megerősítésének ünnepe is. A csíksomlyói és gyimesbükki találkozások során átélt élmények, a közös énekek, nemzeti lobogók mind azt erősítik, hogy a magyarság szíve Erdélyben is él és dobog, összekötve a határon túliakat az anyaországgal, és megőrizve a közös múltat a jövő generációi számára.
Kunné Szalay Rita
Dédnagymamám, Polgárdi Béláné sz. Keleti Adél emlékére, aki bátor tette révén megőrizte a magyar zászlót a román megszálló hatóságok elől, és életét kockáztatva kimenekítette azt. E hősies cselekedetéért, a Hazáért tanúsított önfeláldozó magatartásáért a Nemzetvédelmi Kereszt kitüntetésben részesült.
