Amikor 1990. május 18-án Gróf Rudolf hívó szavára megalakult a Községvédő Egyesület, 48-an azonnal felsorakoztak mögé.
„Milyen feladatokat, célokat tűzzünk magunk elé?” – hangzott a kérdés. Záporoztak az ötletek, az a sok-sok óhaj, az a sok tennivaló, hiányokat pótolni akaró és a lakosság körében már régóta megfogalmazódó, alulról jövő kezdeményezés arra vonatkozóan, hogy tennünk kell lakóhelyünkért! Valamint hogy legyünk méltók 18. századi elődeinkhez, folytassuk az általuk megkezdett tevékenységeket, melyeknek célja Kenesét szebbé, jobbá, élhetőbbé, szerethetőbbé és versenyképesebbé tenni a lakosság és a nyaralótulajdonosok, valamint az ide látogatók számára.
A megalakult Egyesület elnöke Gróf Rudolf lett. Két alelnököt is választottak: Vér Lászlóné és Ambrus György látták el ezt a feladatot.
A következő évben, 1991-ben avatta a közösség a református temetőben a II. világháború áldozatainak tiszteletére emelt emlékhelyet, Péterfy Gizella alkotását, Akarattyán pedig a szintén vörös homokkőből készült mementót, az ott húzódó Margit-vonalét.
A Községvédő Egyesület nevéhez fűződik a ravatalozók megépítése is.
1992 tavaszán felújították a Soós Lajos emlékére állított obeliszket. Ezt követte az I.világháborús emlékmű restaurálása, helyreállítása, a felvésett nevek olvashatóvá tétele. A munkálatokban Fésűs Károly szobrászművész és restaurátor volt a szakértő, a fizikai munkát pedig az Egyesület tagjai végezték. A felmerülő költségeket az Önkormányzat biztosította.
A tájházi fészer építése Bognár Pista bácsi irányításával zajlott, Molnár Pál építész tervei alapján.
1993-ban, Gróf Rudolf lemondását követően a tagság Dr. Kis Andrást választotta meg elnöknek.
Pályázatokon nyert pénzből padok kerültek a Soós-hegyre, a tátorjánt ismertető tábla a természetvédelmi területre, turistautat jelző táblák a falu különböző helyeire.
1996 őszén, a 150 éves balatoni hajózás emlékére a hajóállomás előtti parkban felavattuk a Fésűs Károly alkotta Széchenyi-emlékművet.
Az elnökök sorában Hammer Zoltán vezette tovább a létszámban és összetételében változó kis csapatot.
Az Egyesület tagjai fontosnak tartották, hogy munkájukba a Falugondnokságon dolgozó szakemberek is besegítsenek. Ilyen volt Soós Lajos sírjának felújítása, a hegyre felvezető út biztonságossá tétele, a katolikus temetőben nyugvó katonák sírjának megjelölése. Az egyesületi forma is sok feladatot rótt az elnökségre, így elhatározták, hogy ezt megszüntetik. Így Faluvédőkre változott a nevünk.
Nepomuki Szent János szobának másolatát is Fésűs Károly készítette, amit az Óparókia előtti mellvédre helyeztetetett az Egyesület. Az eredeti szobor a Könyvtárnak otthont adó Óparókia épületében található. Itt a fehér homokkőből készült szobor védelem alatt lehet az időjárási viszonyoktól.
Az Egyesület védnökséget vállalt a 100 éves Kossuth-szobor újraavatásának megszervezésében. Felvettük a kapcsolatot a Kossuth Szövetséggel, akik több neves rendezvényüket Kenesén tartották.
A munka mellett másféle összejöveteleket is tartottunk: egy alkalommal elnökünk kirándulást szervezett a tagság számára az ópusztaszeri emlékparkba. A Feszty-körképet sokan ekkor láttuk először, amely lenyűgöző volt számunkra.
Az ekkoriban történt eseményeket, az egyesület munkáját Kecskés József nyugdíjas iskolaigazgató úr kamerával kísérte. Filmjei ma is megtekinthetők.
2002-ben Hammer Zoltán betegsége miatt lemondott. Pár hónapra Ambrus György lépett a helyére.
2002-től 2017-ig Pulai Istvánné vezette az addigra egészen kis létszámúra csökkent Egyesületet. Sajnos többen örökre eltávoztak, mások betegségeikre és korukra hivatkozva maradtak távol.
Az elődöktől a következő jelszót örököltük: „Észrevételezünk, javasolunk, segítünk.”
A munkánk akkoriban a meglévő emlékhelyeink állapotára való odafigyelés, a sajnálatosan előforduló rongálások bejelentése, javíttatása volt.
2003-ban újra restauráltattuk az I. világháborús katonaszobrot, és Fésűs Károly szobrászművész hőseink névsorát is átfestette. Ekkoriban legnagyobb munkánk is itt zajlott, a Hősök kertjében. A vöröskő-lábazatos, kovácsoltvas-betétes kerítést szerettük volna rendbe tenni. Ebben a munkában Koczor Huba és Vági Károly volt segítségünkre. Magasnyomású vízsugárral tisztították meg a kerítés minden elemét a zuzmóktól, mohától. Utána megfelelő anyagokkal, eszközökkel megszabadították a fém részeket a rozsdától, végül újrafestették.
Két alkalommal néhány tagunk a közútkezelő felkérésére részt vett a 71-es főút melletti hulladék összegyűjtésében.
Középiskolás diákokkal turistaút-jelzéseket festettünk a Soós-hegyre felvezető ösvényen fákra, oszlopokra.
2015-ben jeleztem az elnökségi tagoknak, hogy magánéleti problémák miatt átadnám az elnöki posztot. Sajnos, senki sem vállalta; kérték, hogy maradjak. 2017-ben nyilvános gyűlést hirdettem: megnövekedett otthoni feladataim miatt ekkor már le kellett mondanom, még annak árán is, ha ezzel megszűnik az Egyesület. Titkon azonban volt egy kiszemelt utódom, s a vágyam teljesült. A gyűlésen jelenlévő Szabó Tamás felszólalásában leszögezte, hogy egy ilyen múlttal rendelkező Egyesületnek nem szabad megszűnnie. Ezek után ő lett az elnök, két elnökségi taggal, Koczor Hubával és Mészöly Sándorral. Ma a két elnökségi tag Szolga Szilvia és Szántó László.
A Városvédők újra Egyesület lett, Balatonkenesei Városvédő Egyesület néven. A létszám újra megnövekedett: sokan jöttek férfiak, nők, akik mind-mind tenni szerettek volna városunkért, értékeink megőrzéséért. A Balatonkenesei Hírlapban és a sokak által használt Facebook-on dokumentálva mindenki láthatja, olvashatja lakóhelyünk legnagyobb, legaktívabb Egyesületének minden megmozdulását. Ezeket próbálom most évszámok, időpontok nélkül maradéktalanul egy hatalmas csokorba szedni.
- Hagyománnyá vált a karácsonyi „Adni jó!” programunk. Támogatóink jóvoltából félszáznál is több személynek, nagycsaládnak tudunk örömet szerezni, immár évek óta.
- Anyagi támogatással segítettük a Kippkopp Óvodát, a „Látványdisznótor” becsületkasszás bevételeiből.
- Szintén az óvodában több alkalommal a kültéri játékokat, a kerítést festettük.
- Vállaltuk a „Bakó-patak” feliratú táblák elkészítését és kihelyezését, valamint lefestettük a patakot kísérő fémkorlátot a Bajcsy-Zsilinszky utcában.
- Évek óta szervezünk rendszeresen szemétszedést a Soós-hegyen.
- Hagyományos a részvételünk az Országos Lecsófesztiválon, ahol a látogatók mindig kígyózó sorban állnak standunknál.
- Elsőosztályú módon teljesített Egyesületünk a Tájházunk állagának megőrzésében, megújításában.
- A tagság nagy összefogásának, összehangolt munkájának hiánypótló megmozdulása volt a „Tátorján Mesetér” kialakítása az egykori Mélyárok területén, Kő Boldizsár, Kő Virág és családtagjaik hathatós, önzetlen együttműködésével.
- Legutóbbi ténykedésünk a Soós-obeliszken a költő gyönyörű verse betűinek újrafestése volt a jobb olvashatóság érdekében, valamint a református temetőben Soós Lajos, Fazekas Mihály, Jónás János és Czakó Gyula sírjainak magasnyomású vízsugárral való megtisztítása és a márványtáblákon felvésett nevek, évszámok betűinek átfestése, melyet Nyúlné Takács Katának köszönhetünk. A fiúk ezen kívül alaposan megtisztították a sírok környékét is.
- Végezetül az eddigi tettek koronájaként álljon itt az Iparosház teljeskörű, kívül-belül, pincétől padlásig történő felújítása, a hozzátartozó udvarral és kerttel, valamint a terület előtti utcával és a Tájház előtti járdával is bezárólag.
- Városunk lakosságának és vezetésének hálás köszönetét mindannyian olvashatjuk a Facebookon és a Kenesei Hírlap hasábjain is. Ez mindannyiunknak jólesik. Örömöt szerezni, adni, adni és adni boldogsággal tölti el az embert.
Kedves Rudi bácsi! Ugye végre a „Mesterségek dicsérete” tabló is szép és méltó helyet kapott? – Ebben az esetben hadd éljek egy hasonlattal: a gombhoz elkészült a kabát! Mindannyian örülünk annak, hogy Balatonkenese múltjának legjobb tudói, ismerői, Vér Lászlóné Irénke néni és Gróf Rudolf, Rudi bácsi körünkben vannak és segítik munkánkat. Kívánunk nekik még sok-sok, tevékenykedéssel eltöltött évet, erőben, egészségben!
Egyesületünk közel hetven tagból áll. A férfiak körében az iparosság minden szakmája képviselve van. A nőké a konyha, a főzés (de ebben több férfi is viszi a prímet!), a takarítás, rendrakás, ki-és felszolgálás, amióta világ a világ. Az egyesület tagjai önkéntesen tevékenykednek, s mindig tettekre készek. Persze fizikálisan elfárad az ember, de az előrelátás, az újabb cél sarkall, erőt ad és előre visz.
Valahányan sokat tanultunk az iskolapadban. Ám ne feledjük legnagyobb mesterünket, az Élet iskoláját! Meg azt a mondást, hogy „Magad, uram, ha szolgád nincs!” A fentiek alapján ebben a közösségben senki sem mondhatja, mondja, hogy „a suszter maradjon a kaptafánál”! – S hadd fokozzam még! „A vér nem válik vízzé.” Legtöbbünk felmenőit is jellemezte a falujukért való tenni akarás, az összetartás és az egyfelé irányuló szándék eredményeinek meglátása. Legyen életük továbbra is példa, emlékük áldott!
Külön köszönet mindenért, két kezetek munkájáért, okos gondolaitokért, aminek eredményeit láthatjuk, élvezhetjük!
A Városvédő Egyesület munkáját sokan adományokkal segítik, támogatják. Biztosítják az élelmezést, hogy a dolgozó tagság ne szenvedjen semmilyen hiányt a sokszor órákon, napokon át tartó, önként vállalt munkájuk alatt. Köszönet ezért a sok vállalkozónak, a civil embereknek, családoknak és szállodáinknak!
Városunk, Balatonkenese lakossága, benne a Városvédő Egyesület megmutatta, hogy olyanok vagyunk, és reményink szerint leszünk is, mint egy jól összehangolt hatalmas „zenekar”. A „zenekar” munkáját a pedig a „karnagynak” kell összehangolnia és irányítania ahhoz, hogy majdan fejüket meghajtva hallgathassák a méltán megérdemelt tapsot.
Kedves Tamás!
Én, mint az elődöd, őszinte szívvel, meleg szeretettel ölellek át és szorítom meg a kezed a balatonkenesei Városvédők 35. születésnapján! Gratulálok neked, mint Egyesületünk remek „Karnagyának”!
Balatonkenese, 2025. május 31.
Pulai Istvánné
Fotók: Boor Ádám, Balla Tamás, Török Brigi és Vér Lászlóné gyűjteménye
