35 éves a Városvédő Egyesület, ami igazából az idén már 36. évében jár. Az ünneplést ebben az esetben is több tényező gátolta.
Ám végtére is szeptember 14-én megejtettük ezt a szép kort megélő, nagy múlttal bíró civil szerveződés méltó éltetését.
Felkérést kaptam elnökünktől, Szabó Tamástól, hogy idézzem fel az egyesület múltját illetve beszéljek jelenéről is.
Többször írtam már a Kenesei Hírlap hasábjain erről az alulról kezdeményeződő civil összefogásról, amely 1990-től napjainkig tulajdonképpen az iparosság számos ágának művelőiből, illetve olyan férfiakból és nőkből áll, akik terveikkel, ötleteikkel, két kezük munkájával ezen a módon akarnak tenni valami hasznosat és jót Balatonkeneséért. És nem csak akarnak, de tesznek is!
Hasonlóképpen más nagy múltú egyesületekkel együtt visszük előre és feljebb lakóhelyünk hírét, közös életünk színvonalát, kultúráját, természet szeretetét.
Az örök igazság benne rejlik az évszázadokon keresztül fennmaradó népi bölcsességekben és a magyar szólásokban, közmondásokban, ez esetben tehát:
„Ne várd, hogy a sült a galamb a szádba repüljön”
A szeptember 14-re való felkészülésem során elkészítettem egy időszalagot, melynek mentén a századokon átszáguldani tudó gondolkodás képességét hívtam segítségül.
Így tehát visszamentem az ismert gyökereinkhez, a X. századig.
A Kárpátmedencében a mocsaras Blato (mai Balaton) keleti partján a x. században már állt egy Knésa (mai Kenese) nevű falu több településsel együtt, amelyeket Géza fejedelem 990-ben egy görög nyelvű adománylevélben a Veszprémvölgyi apácáknak adományozott.
Ebben az iratban szerepelt az is, hogy milyen kézműveseknek kell lenni egy-egy településen. Pl.: ácsok, kovácsok, kádárok, esztergályosok, halászok, szőlőművesek. Viszont nem szerepeltek pl.: takácsok, cipészek, mert ezek háziiparnak számítottak. A céhek a középkorban, a XI-XII. század folyamán kezdtek el kialakulni összefogva az akkori iparosságot.
Mi minden történik a következő korokban?
– A XIII. században zajló tatárjárás nemzetünk legnagyobb történelmi traumája volt. 1241-1242 folyamán. (Tatárlikak)
- Béla visszatérve az adriai tenger mellől nekilátot a 2. honalapításnak (betelepített több nációt)
– A világban XV-XVI. század a földrajzi felfedezések kora.
– A török hódoltság 1541-től 1699-ig tartó időszak volt. (Töröklikak) 1532-ben zajlott a kenesei országgyűlés, amelyen hathatós eredmény sajnos nem született.
-Hazánk egyik legösszetettebb korszaka volt XVII. század vége és a XVIII. század, amikor a Habsburg birodalom fennhatósága alá került.
– 1703-1711: II. Rákóczi Ferenc összefogta a jobbágyokat és a nemeseket. 1707-ben Kenesén sikeresen zajlott a Hosszúmezei csata (Béri Balog Ádám, Vak Bottyán János)
– Mi történik még a XVIII. században?
1769 körül Nagy-Britanniában elkezdődött az első ipari forradalom. A kézi munkát és a manufaktúrákat felváltotta a gépesített gyári termelés. Technikai találmányok: „repülő vetélő” és a fonógép. Feltalálták a cséplőgépet gőzhajtással – 1849-ben.
Gőzgép, közlekedés: gőzhajó, gőzmozdony; útépítés 1825-ben.
– a másik ipari forradalom: A XIX. század második felében kb. 1870-től az I. világháborűig tartó időszak volt, aminek a központja már Németország és az Amerikai Egyesült Államok lett. Megjelenik az elektromosság (villamosenergia, világítás, gyári meghajtás), megjelenik a benzin-és a dízelmotor; kialakították az acélt. Megjelent a repülés, a távíró, a telefon, a rádió; fejlődött az orvostudomány.
Itthon az első cséplőgép 1802-ben jelent meg, amit összetörtek, felgyújtottak az idénymunkások (Ercsiben a Lilien birtokon). A technológia elterjedése az 1848-49-es forradalom után indult meg. Az első gőzüzemű cséplőgép 1852-ben, Törökbecsén.
– A XVIII. század közepétől Mária Terézia és II. József uralkodása alatt az ország fejlődésnek indult.
– Következett a Reformkor: 1825-1848, majd az 1848-49 Forradalom és szabadságharc
– Kenesén 1825-től beszélhetünk már iparosságról. Innentől ismerünk részletesen Gróf Rudolf kutatásai alapján arról, hogy kik és milyen ipart űztek. (Iparosházi kiállítás: Mesterségek Dicsérete)
-A korszakot két zseniális politikus vitája és látásmódja határozta meg: Gróf Széchenyi István és Kossuth Lajos.
1844-ben a magyar lett a hivatalos nyelv.
– V. Ferdinánd aláírja az áprilisi törvényeket, amelyekkel Magyarország modern alkotmányos Monarchiává vált.
– Eltörölték a jobbágyságot és a nemesek adómentességét.
– Megalakult az első felelős magyar kormány, Gróf Batthyány Lajos vezetésével.
– Bevezették a sajtó- és vallásszabadságot valamint a népképviseleti országgyűlést.
Mi történt ekkoriban Kenesén?
Tehát az 1848-49-es törvény értelmében:
– házépítésre, gazdálkodásra földet kaptak a jobbágyok.
– az 1858-as kataszteri térképen már látni lehet azt a kisebb méretű házat, amelyik a későbbi iparosház épülete lesz. Az első tulajdonosát nem ismerjük.
– A céheket felszámolják és az 1900-as évektől létrejönnek az ipartársulások, ipertestületek.
– Kenesén megalakul az iparoskör 1927-ben. Megalkotják a saját működési alapszabályukat amelyben hangsúlyt kap a képességek fejlesztése, a kultúra, a szórakozás. Van saját színjátszó körük, dalárdájuk, könyvtáruk, szaklapokat járatnak, gyűléseiket vendéglők termeiben és magánházaknál is tartják. Pl.: Pllók Józseféknél, Vitéz Borgáta Józseféknél.
– 1936-ban az iparos kör megvásárolja a fent említett kis házat Szente Józseftől, aki akkor a tulajdonosa volt. Az épületet bővítették és alápincézték, jégvermet, tekepályát is kialakítottak.
-1960-ban államosították, kezelője 1976-tól a Magyar Szocialista Párt, majd 1991-től a balatonkenesei önkormányzat. Jelenleg a Városvédő Egyesület kezében van. Nekik köszönhető, hogy 2022-ben a Magyar Falu Program támogatásával valamit a volt Vállalkozók Egyesületének betétben őrzött majd átadott anyagi támogatásával együtt jelentős felújítás történt az épületen és a hozzá tartozó külső közösségi téren.
– Visszatérve: Az 1927-ben megalakult iparos kör 63 év után 1990-től Ipartestület néven működött tovább, az Ipartestületek Országos Szövetségéhez kapcsolódva.
– Ebben az épületben kapott helyet az a tabló együttes, mely a „Mesterségek Dicsérete” címet viseli és Gróf Rudolfnak, Rudi bácsinak a kenesei iparosság múltjának felkutatásaként, annak csúcseredményeként tekinthető.
– Balatonkenese egy több mint 1000 éves múlttal rendelkező település, tudjuk ezt Géza fejedelem 990-ben kiadott adományleveléből.
– 1000 évvel később 1990-ben Gróf Rudolf kezdeményezése nyomán megalakul a Faluvédő Egyesület melynek elnöke lett két elnökségi taggal: Vér Lászlónéval és Ambrus Györggyel. Közel ötvenen sorakoztak fel mögéjük az első összejövetelük napján.
– A 35 év alatt elnökök voltak: Gróf Rudolf alapító majd Kis András, Hammer Zoltán, Ambrus György, Pulai Istvánné, jelenleg pedig Szabó Tamás.
Legfontosabb tevékenységeink (teljesség igénye nélkül):
– Az I. világháborús szobor helyreállítása teljes egészében
– II. világháborús szobor állítás szorgalmazása
– A Margit vonali emlékhely létrehozása, kialakítása
– Ravatalozók építése
– A Széchenyi-parki emlékhely állítatása annak emlékére, hogy az 1846-ban Balatonfüredről indult Kisfaludy gőzös, Széchenyi Istvánnal a fedélzetén nálunk az első hajóhídnál kötött ki.
– A Nepomuki Szent János szobor másolatának jelenlegi helyére állítása
– Anyagi támogatás juttatása az iskolánkban működött diákönkormányzatnak
– Anyagi támogatás nyújtása a Tájházunkba kiállított Hősök könyvének megjelentetéséhez
– Az I. világháborús szobor illetve talapzatának restauráltatása két alkalommal is
– Valamint kovácsoltvas kerítésének és vöröskő lábazatának magasnyomású vízsugárral való letisztítása, majd korrózió ellenes kezelése és után festése.
– A Kossuth szobor restauráltatása
– Az iparos ház épületének teljes körű felújítása, valamint udvarának olyan kialakítása amely lehetővé teszi többféle rendezvény lebonyolítását
– Településünk több pontján korlátok lemázolása
– A könyvtár udvarán álló kerekes kút rendbe hozása
– A Bakó-patak tábláinak elkészítése, kihelyezése
– Óvodánk kerítésének kültéri játékainak mázolása
– A Tátorján Játéktér teljeskörű „létrehozása” Kő Boldizsár és Kő Virág valamint Varga János játékelemekkel történő kiegészítésével
– Egy vésett idézettel ellátott pad felállítása a Kossuth szobor közelében.
– A Városvédők több rendezvényük teljes bevételét az óvodánk és iskolánk részére ajánlotta fel két ízben is.
– Több éves hagyományunk már a Soós-hegyi őszi hulladékgyűjtés
– A karácsony előtti „Adni jó!” nevű nagyszabású program a következőket tartalmazza: az ajándék csomagok házhozszállítása a különféle okokból hátrányos helyzetű családok számára. Itt felsorolni is kevés lenne a hely, az adományozó szállodák, vállalkozók, cégek, magánszemélyek, üzletek névsorához. Önzetlen adományaiknak köszönhetően sok-sok családnak tesszük könnyebbé a karácsonyi, ünnepi készülődést. A terjedelmes csomagok összeállítását, saját autóikkal való kiszállítását az egyesület tagjai végzik, oldják meg, teljes odaadással, sok-sok szeretettel.
– Városunk civil egyesületei önként, alulról jövő kezdeményezések alapján szerveződtek 40 illetve 35 és 30 évvel ezelőtt. Szinte valamennyit megelőzött már hasonló tevékenység a letűnt századok, de legalább 4 emberöltő messzeségében. Ezek nem civil szervezetek voltak hanem bizottságok alakultak sok jó és nemes cél érdekében, akik tájékoztatták a lakosságot munkásságuk céljáról. Minden esetben a közadakozás segítségével valósultak meg az elképzeléseik, úgy ahogy ma is.
Példák:
– Az I. világháborúban elesett hőseink emlékművének állítása: Bizottsági elnök Csíkvándy Béla nyugalmazott ezredes 1927
-A Soós obeliszk állítása: a Balatoni Szövetség Soós Lajos Emlékbizottsága, elnökük: Dr. Óvári Ferenc, Dr. Kenessey Pongrác 1927
– A Kossuth-szobor: A ’48-as Kossuth Bizottság elnöke: Jónás János 1899
Ismerek egy idézetet amely így szól:
„Kétféle módon világíthatsz! Lehetsz gyertya, vagy tükör mely a gyertya fényét visszatükrözi.”
Mint ahogy eddig most is a saját gondolataimat osztom meg Önökkel, Veletek.
Ezeknek a bizonyos gyertyáknak a sorában első helyen számomra Vér Lászlóné Irénke néni áll, aki az általános iskola 4. osztályától plántálta belém a múltunk megismerésének fontosságát. Munkásságának örök mementója a Tájház teljes mivoltában és a könyvei valamint az a kötet mely hamarosan kiadásra kerül. Irénke néni mellett szeretettel emlékezem férjére Laci bácsira, aki a gyerekek és a felnőttek érdeklődését egyaránt fel tudta kelteni és ébren tudta tartani, amikor a Tájházban kalauzolta őket. Sok visszatérő látogató említi fel sokoldalú, nagy tudású kedves alakját.
Ilyen fénylő gyertya még néhai Kecskés József volt osztályfőnököm, aki az irodalom a történelem és a zene szeretetét közvetítette. Az Ő munkája van a Tájház helytörténeti anyagának összeállításában, a kenesei költők, írók műveinek közzétételében. Megalapította a Pilinszky János Irodalmi Színpadot a volt diákjai valamint az irodalmat kedvelő kenesei emberek részvételével.
Ide idézem még volt tanáraimat, akik saját tantárgyaik közvetítésével rávilágítottak azok fontosságára, amit aztán én a hivatásom során óvónőként tovább tükröztem a kicsi gyermekeknek, jelenleg pedig tájházi munkám során az ide betérő látogatóknak.
Kik voltak a tanítók közül a világító gyertyáim: Pásztor Sándor, Frecskay István, Jákfalvi József, Makai Ferencné, Bán Ferenc, Kovács József, Mecseki Lajos.
Végül, de nem utolsó sorban Pup Elemérné, Marika óvónéni, akinek pédáján az óvónői hivatást választottam.
Ilyen fényt sugároz ma a Szivárvány Népdalkör és a nyugdíjasok csoportja is. Számítani lehet rájuk a legtöbb rendezvényen. Viszik városunk hírnevét, éltetik a magyar népdalokat, ha kell sütnek- főznek és szinte mindig a legfényesebb érmekkel térnek haza. A Kelet Balatoni Borlovagrend szintén öregbíti városunk hírét, a még meglévő szölleink finom borait. Ízléses formaruháikban a felvonulásuk során sokan kuriózumként tekintenek rájuk.
A Nők A Balatonért Egyesület kenesei és akarattyai csoportjaa fényét a gyerekekre ontja és reményeink szerint felnőve visszatükrözik azt saját érdekükben a Föld nevű bolygónkért.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért is hozom ide a Tájházat az Iparosházhoz valamit a Városvédő Egyesülethez?
Mert ez a három szereplő elválaszthatatlan egymástól.
A Tájház minden tárgya, használati eszköze kézműves, illetve házi ipari és ipari termék.
A tájházi szerdákon pedig olyan kézműves foglalkozásokkal ismerkedhetnek meg a gyerekek és a szüleik amelyeket csak kevesen tudnak már.
Eszmei mondanivalója pedig az, hogy a saját magunk által készített tárgyakban benne van két kezünk munkája, hogy megint tanultunk valamit, ami által többek lehetünk, amit tovább örökíthetünk és amit ezek után méltán megbecsülünk.
Végezetül, a kellő hangsúlyozás érdekében: Gróf Rudi bácsi volt az a fénylő gyertya aki pedig a Városvédők tevékenységéhez adta azt a fényt egész munkásságával, kutatásaival, amit úgy érzem maximálisan visszatükröz az egyesület minden tagja és akik közül többen felmenőik nyomdokait követve, kétkezi munkájukkal újra vissza adták az Iparosház fényét, méltóságát. Bátran kimondom, hogy az ilyen aktív civil szervezet, mint a Balatonkenesei Városvédő Egyesület és a hozzá hasonlók nélkül sokkal, de sokkal szegényebb lenne a mi szeretett városunk Balatonkenese.
„Isten áldja a tisztes ipart!”
Isten éltesse még sokáig a 35 éves Balatonkenesei Városvédő Egyesületet.
Pulai Istvánné
