Rovatunk folytatásaként változatlanul az a célunk, hogy mi, keneseiek jobban megismerjük egymást. Az előző lapszámhoz készített interjúm során Budai Roland ajánlására Szabad Marcellt kerestem fel. Beszélgetésünk közzétételével azt szeretném elérni, hogy az általam feltett kérdésekre adott könnyed és spontán válaszokkal az olvasók jobban megismerhessék őt, és közelebb kerüljenek történetéhez.
Szia Marci, szeretettel köszöntelek! Kérlek, mesélj egy kicsit magadról, a gyerekkorodról, hogy hol nőttél fel.
Veszprémben születtem és 10 éves koromig ott nődögéltem. Van egy nővérem, aki másfél évvel idősebb nálam, mindketten Veszprémben jártunk óvodába. Általános iskolába a veszprémi Szilágyi Erzsébet Keresztény Általános és Alapfokú Művészeti Iskolába jártunk, ahol édesanyánk tanítónő volt. Mivel anyukám lett volna az én évfolyamom tanítója és ő nem szerette volna, hogy a saját fiát tanítsa az iskolában, így én a második év után a Hriszto Botev Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskolában folytattam a harmadik és a negyedik osztályt. Nagyjából tíz éves koromban elváltak a szüleim és akkor mi édesanyánkkal a nagyszülői házba költöztünk Balatonkenesére, így az itteni iskolában fejeztem be az általános iskolai tanulmányaimat. Középiskolába pedig a veszprémi Jendrassik – Venesz Szakközépiskolába jártam és nekem ezzel befejeződtek az iskolai tanulmányaim, mert ezt követően már elkezdtem dolgozni.
Emlékszel arra, hogy volt-e valami álmod gyerekként?
Kisgyerekként nem igazán emlékszem arra, hogy milyen jövőbeli álmodozásaim voltak, de nagyobb gyerekként, kamaszként már elég határozott elképzelésem és álmom volt arról, hogy magamnak dolgozzak és hogy ne valakinek az alkalmazottja legyek.
Mondd el kérlek, hogyan alakult a szakmai életutad. Mit tevékenykedtél korábban és oszd meg az olvasókkal, hogy mivel foglalkozol most. Mutasd be a vállalkozásod.
Az első munkám az volt, hogy Táncos Sanyi bácsival dolgoztam. Kertészeti munkákat bízott rám és levelet gereblyéztem, ott csöppentem bele először ebbe a világba és talán ott fészkelte be magát nekem a gondolat, hogy mi leszek, ha nagy leszek. A Sanyi bácsival töltött időszak után dolgoztam egy kicsit a Maszlag Jani bácsiékkal, ott az építőiparban segédkeztem, ahogyan tudtam. A továbbiakban Balatonalmádiban helyezkedtem el egy cégnél, élelmiszer raktáros pozícióban. Ezt követően elmentem dolgozni a balatonfűzfői OMV kútra. Először csak nyári munkának indult, de végül hat évre ott ragadtam. Betöltöttem mindenféle pozíciót, amit lehetett. Voltam benzinkutas, kezeltem a kasszát, ételszállító, autómosó és gumiszerelő is voltam, szóval sok tapasztalatot szereztem. Miután ott befejeztem a munkát, tovább álltam. Horváth Balázs autószerelővel kezdtem el dolgozni szintén Balatonfűzfőn és nála autószerelőként hat évet töltöttem el. Kipróbáltam magam még Ausztriában is nagyjából két hónapon keresztül, de inkább hazajöttem, mert mégsem volt igaz az, hogy kolbászból volt a kerítés. Valahogy mindig azt éreztem, hogy nem a saját utamon járok, így a fő állásaim mellett már eljártam ismerősökhöz füvet nyírni, kerteket gondozni. Amikor már teljesen biztos voltam abban, hogy én kertgondozással szeretnék teljes mértékben foglalkozni, akkor először vettem egy fűnyírót és egy fűkaszát és a személyautómmal mentem nyírni a füvet. Folyamatosan bővült a paletta, mert lett utánfutóm, fűnyíró traktorom, teherautóm és a sok év alatt ez az egész felépült egy állandó négy-öt fős vállalkozássá, melyben a fűnyírás mellett kertrendezéssel, gondozással és kertépítéssel is foglalkozunk.
Beszélj kérlek a családodról, hogyan alakult a magánéleted.
Az előző párkapcsolatomból született a lányom, Flóra, aki már tíz éves. Azt kell mondjam, mára szépen alakult az életem. Megnősültem, a feleségem Fanni pedig várandós. Egy kishúg érkezésével gyarapodni fog a családunk és ez különösen nagy öröm számomra.
Mit szeretsz csinálni a szabadidődben, mi az, ami igazán kikapcsol?
Nagyon szeretnék sok mindent csinálni, de azt hiszem kell még nagyjából negyven év ahhoz, hogy úgy legyen szabadidőm, ahogyan én szeretném. Igazából nekem a családdal való csavargás is szabadidőnek minősül és akkor jól is érzem magam velük. Ha olyan szabadidős programot kell mondanom, ami csak magamról szól, az minden, ami autókkal kapcsolatos dolog és a gokartozás. Vettem is magamnak egyet, de eddig még sajnos csak egyszer sikerült használnom.
Mire vagy a legbüszkébb eddig az életedben?
Flórára, a lányomra és a szeptemberben érkező kistestvérére vagyok a legbüszkébb, egyszóval a családomra.
Van valamilyen további célod vagy vágyad a jövőre nézve?
Szeretnék a jövőben is békében élni a családommal, talán ez a legfontosabb nekem. De abban teljesen biztos vagyok, hogy a kertészeti vállalkozásom mellett szeretnék még valami másba is belefogni. Szeretném bővíteni és fejleszteni magam vállalkozási téren, át szeretnék lépni saját magamon. Több ötletem és tervem is van, de azok megvalósítását körül kell járnom és ki kell dolgoznom.
Ahogyan gyerekkorunktól kezdve ismerlek, mindig pozitív személyiségnek láttalak, aki szinte mindig mosolyog. Hogyan csinálod?
Én egy életvidám embernek tartom magam, sokat viccelődöm. Mindig mindenkiben a jót próbálom meglátni. Szerintem a mindennapi körforgásban arra kell törekedni, hogy mindig csak előre tekintsünk, ne pedig hátrafelé.
Interjúalanyainkat arra kérem a beszélgetésünk végén, ajánljanak kenesei ismerőseik közül valakit, akivel a következő hónapban folytatjuk a sort. Marci a stafétabotot Horváth Ádámnak adta át, én pedig örömmel veszem fel vele a kapcsolatot, hogy a következő lapszámban az ő gondolatait is olvashassuk.
Köszönöm Marcinak, hogy elvállalta felkérésemet. Örülök, hogy találkoztunk és jó volt egy kicsit beszélgetni. Marci, minden jót kívánok Neked!
Kötél-Dobó Dóra
