Nincsenek nagy gondolataim, és nem is akarok úgy tenni, mintha lennének… Így, nyár elején nemcsak a természet változik, hanem bizony a gondolatmenetek is. Van az úgy, hogy filozofálnál, és elmondanál sok mindent egy jegyzetelésben, pusztán csak azért, hogy segíthess, de rájössz: áh, kis ovis vagy te az élet nagy görög drámáihoz (Szabó Magda után szabadon). Szóval most inkább csak egy jó napot szeretnék kívánni neked, kedves Olvasó. Egy olyan egyszerű, valóságos, igazi, nyári napot. Kívánom, hogy teljesüljön mindez, legalább egy napra. Idővel biztos, hogy működni fog egy hétre, talán egy hónapra, idővel talán évekre is. Lássuk csak, mit is kívánok:
Kívánom, hogy egy nap úgy ébredj fel, hogy amikor kinyitod a szemed, ne zavarjon, hanem úgy igazából lepjen meg a reggel! Próbáld meg a napot korán kezdeni, és TV vagy rádió nélkül, egy illatos forró kávé vagy élénkítő zöld tea társaságában nyisd ki az ablakot, és figyeld, hogyan ébredezik a világ. Ó, igen, a világ sem ébred könnyebben nálunk! Jó egy kicsit rá figyelni, ránevetni.
Kívánom, hogy a nap kihívásait és problémáit formáld lehetőségekké! Ma ne csak túléld és megcsináld a feladatokat, hanem érezz mindent egy-egy alkotásnak, amire majd büszke lehetsz a nap végén!
Kívánom, hogy a hétköznapi kellemetlenségeket, nehézségeket csak egy nap erejéig ne vedd komolyan! Ha logikusan nézed, attól, hogy foglalkozol-e vele vagy sem, a problémák meglesznek. A kocsi felcsap, a cipzár elszakad, a kávé rád borul, és szinte egészen biztos, hogy papírzsebkendő meg épp nincs nálad, amikor kellene. Ha meg már úgyis megtörtént valami, tudd elengedni, és pótold a károdat egy finom csokival vagy egy rövid pihenővel!
Kívánom, hogy legalább ezen az egy napon kapj egy olyan kellemes bókot, dicséretet, amit érdemes felírnod valahová, hogy később véletlenül rátalálhass, és újra elolvasva ismét mosolyt csaljon arcodra! Még inkább kívánom, hogy ezen a napon teáltalad kapjon legalább három ember ilyen bókot, és tapasztald meg, milyen nehéz annyira figyelni valakire, hogy rájöjj, mi eshet neki a legjobban, s majd lásd a zavarodott mosolyt!
Kívánom, hogy ezen a napon az étkezéseid ne az étel megevéséről szóljanak! Komótosan add meg a módját, készítsd elő, gyönyörködj az ételedben. Válassz hozzá illő italt, előre rakd ki mellé, és egyél lassan, ráérősen! Fogyaszd egyedül, vagy hívj meg valakit, hisz jobb ketten-hárman együtt lenni, mint egyedül. Sőt tovább megyek: akár még főzhetnél is valamit. Akárhogy is döntesz, figyelj arra, amit eszel, mert tudod, vagy sem, ez az emberek egyik legnagyobb örömforrása.
Kívánom, hogy a nap végén úgy tudj hátradőlni egy kényelmes karosszékben, egy bögre teával, egy finom fagylalttal, hogy végül megállapíthasd: ahhoz képest, hogy ez is csak egy hétköznap volt, mégis elég különlegesre sikerült.
Kívánom, hogy tudd – feladataidban hatékony voltál! És kívánom, hogy legyen valami érdekes izomláz az arcizmaidban a mosolygástól úgy, hogy nem találkoztál sem egy humoristával, sem egy cirkuszi bohóccal. Egyszerűen csak tudd, hogy valószínűleg ma te is elég sok embernek csaltál mosolyt az arcára, sőt, ha igazán ügyes voltál, még a szemébe is.
Kívánom, hogy éjjel, az elalvás előtti hosszú gondolkodásban tudj annyi mindenért hálát adni, köszönetet mondani, ami már egy sokoldalas regényt is megszégyenítene! Ha megfigyeled, te egész nap dolgoztál azon, hogy ez az egy nap jól sikerüljön. Pedig tudod, mit gondolok? Valójában még ennek a lehetőségét is ajándékba kaptad.
Kívánom, hogy csak erre az egy napra légy annyira boldog, elégedett és vidám ember, hogy a szomorúság és a bánat szinte elszégyellje magát. Még inkább! Ne csak elszégyellje magát, hanem bánja meg mindazt, amit egész nap próbált a szívedbe-lelkedbe csalni!
Kívánom, hogy erre a gondolatra kicsit kacsints össze szeretteiddel és az Úrral, tudván, hogy ma aztán igazán jó szövetséges voltál. És természetesen együttes erővel: 1:0 Nektek!
M. Erzsébet nővér
XXX. Évfolyam 6. szám
