A Balatonkenesei Református Egyházközség nyugalmazott lelkészét, Németh Gyulát 85. születésnapja alkalmából, feleségét, Németh Gyuláné hitoktatót, 80. születésnapja alkalmából köszöntötte a gyülekezet apraja-nagyja és a település. Az alkalomra a 2018. augusztus 19-i református istentiszteleten került sor, amelyen lapunk szerkesztősége is részt vett. A nagy tiszteletnek örvendő kenesei prédikátor a város díszpolgára is egyben. Lelkipásztori munkáját fia, Németh Péter és menye, Némethné Sz. Tóth Ildikó vette át.
A jubiláló házaspár nevében nagytiszteletű Németh Gyula a dokumentáltan nyolcszáz, de az is lehet, hogy ezeréves templom falai között ezekkel a szavakkal viszonozta az őt ünneplőket:
„Kedves testvérek! Nehéz megszólalni, de aki ennyit gyakorolta a szólást, talán annyi rutinja még van, hogy valamit el tud dadogni. Ez a valami pedig az, hogy köszönöm! Nem igényeltem, csupán sejtettem, mert annyi szerető szív vesz körül, nemcsak a családomban, hanem a gyülekezetben is. Sőt, majdnem azt mondtam, hogy ebben a faluban is, de bocsánat, eb-ben a városban is. Amelynek, amióta város lett Kenese, a díszpolgára vagyok.
Elsősorban köszönöm Istennek, aki az ő kegyelmével ennyi időt adott. Az előbb hirdette a lelkésznőnk, a menyem, C. Jánosné Takács Marikának az eltávozását, aki 90 esztendőt élt, és én arra gondoltam, már csak öt év van hátra…, de megelégszem annyival, amennyit Isten nekem szánt. Ne szabjunk határt az Isten kegyelmének. Köszönettel fogadom, bármikor szólít haza, mert sohasem reméltem, hogy ennyit élek. Főleg így, gazdagon!
Azt kell mondanom, hogy az út, amelyre léptem, amelyet jártam, amit végig küzdöttem, nem volt hiábavaló. Ezért is Istené a dicsőség és a hálaadás. Köszönöm néki feleségemet, gyermekeimet, köszönöm a gyülekezetet, és unokáimat – majdnem kifelejtem őket – pedig hát tizenhárom unoka az már nem semmi! És mindazokat köszönöm, akik életemben csak egy szót is válthattak velem, akiknek biztatás lehettem, talán egy kis erő, erőforrás, arra, hogy még tovább tudjanak lépni.
Adja Isten az áldását, nem csak reánk, gyülekezetünkre, hanem egész népünkre! Hiszen olyan szép ez most, hogy augusztus 20-án a mi népünket, hazánkat ünnepelhetjük, ilyenkor éljük át azt, és tapasztaljuk meg, milyen nagy kincs, milyen nagy ajándék a mi Urunktól a haza, a nép, a nemzet, amihez tartozunk. És ebben adja az Ő áldását mindannyiunkra! – Köszönöm szépen.”
Fotók: Vasváry-Tóth Tibor
