A szentgyörgyi és a kenesei gyülekezet Nőszövetsége találkozót szervezett a 2018. évi Szent György Napok rendezvényeinek alkalmára április 28-án, szombaton.
Szép, kényelmes busszal indulhattunk a kenesei református templom elől, fiatalok és idősebb korosztály, a napi Igével: „Az az indulat legyen bennetek, amely a Krisztus Jézusban is megvolt.” (Filippi levél 2.) Egész napunkat Isten szeretete ragyogta be: verőfényes napot kaptunk, meleg, testvéri fogadtatást és tartalmas programot.
Reggel 9 órakor férjem, Németh Gyula szeretett szülőfalujának templomában kezdtük az ismerkedést. Figyeltünk Gállné Medvezcky Borbála lelkész igei köszöntésére, majd a templom történetét férjem mutatta be, Sipos Csaba pedig felolvasta Radnóti: „Nem tudhatom” című versének néhány sorát, mely Németh Gyula: Iszkaszentgyörgy története c. könyve elején is olvasható:
„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága…
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét és virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton…”
A délelőtt további részét a kastélyudvarban töltöttük, ahol jobbnál jobb programok vártak. Ki-ki kedvére válogathatott belőlük: helytörténeti és iskolai kiállítás, tűzoltó és lovas bemutató, veterán autók megcsodálása. Az árnyas, hűs fák alatt finom ebéd főtt a nagy kondérban, majd süteménykölteményekkel és italokkal kedveskedtek vendéglátó testvéreink.
Ebéd után a csendes beszélgetéseket a citerazenekar műsora tette még szebbé. Majd az ősi kastély bemutatása következett. Fiataljaink és a vállalkozó kedvűek a Piramita-hegyre kirándultak, mely régen a grófok kedvenc kikapcsolódási helyszínéül szolgált.
Hazaindulás előtt még visszatértünk a református gyülekezeti terembe, ahol a Nőszövetség asszonyai szeretetvendégséggel vártak bennünket.
Hálatelt szívvel vettünk búcsút a szép, virágos, rendezett falutól, s a buszon ki-ki a szép élményeit mesélte. Engem például az idős, 94 éves Sybill néni, a grófi család utolsó sarjának személye ragadott meg. Velünk evett, velünk ült, sétált, s közben mesélte régi, szép emlékeit. 18 éves volt, amikor menekülniük kellett a front elől, és 69 év után jöhetett haza először a kedves szülőfalujába, ahol most is nagy-nagy szeretet és tisztelet vette körül.
A kastélyban a front közeledtével a finn nagykövetség működött, majd német, orosz hadikórház. Aztán a Beszkart üdülője is volt, később a görög gyerekek otthona lett, majd bányászlakásoknak adták ki, végül a község kapta meg. A kastély egyik felében ma az általános iskola működik, a parkban a gyermekek játszhatnak. Az épület többi, régebbi része csak időnként látogatható.
Hálás vagyok Istennek a szép, élményteli napért, és köszönöm minden velünk utazó testvéremnek a sok-sok kedvességét, figyelmességét, mellyel emlékezetessé tette kirándulásunkat.
Németh Gyuláné
a Nőszövetség elnöke
XXX. Évfolyam 6. szám
