– Tavaly augusztusban beszélgettünk utoljára az újság hasábjain. Közben véget ért egy szezon, s kezdődött egy új. Ti pedig több versenyen is voltatok. Merre jártatok?
– Az idei első megmérettetést a szokásos év eleji felkészülés előzte meg. Úgy gondoltuk, mivel jó idő volt, hogy a március 15-i hétvégén egy korai versennyel indítunk Orfűn, egy legendás pályán. Nos, az idő csak addig volt jó, amíg a verseny nem közeledett: szerdától elromlott, lehűlt, szombat-vasárnap egész nap 5-6 fok és szakadó eső volt. Ahogy mondani szokták: erős kezdés. Azon kívül, hogy sikerült teljesíteni a versenytávot, legjobban a vasárnap este hat órát vártuk, hogy tudjunk pakolni és hazaindulni. Ezen kívül semmi pozitívumot nem tudok említeni a versenyről, azon kívül, hogy jól működött az autó – a körülmények katasztrofálisak voltak. Maga a verseny sem tetszett, nem tudtam koncentrálni. Ja, és majdnem sikerült beleállni egy szalagkorlátba is, de azt sikeresen elkerültük. Maradjunk annyiban, hogy bemelegítésnek jó volt.
– A következő alkalommal nem lehetett panaszotok a hidegre.
– Nem is volt. Június elején Bakonyán jártunk, Pécs mellett, és itt az előző versenynek pont az ellentéte fogadott: 35-36 fokos meleggel kellett megküzdeni. De most az első perctől sokkal inkább rá voltam hangolódva. Már pénteken és szombaton is úgy éreztem, hogy menni kell, érzem a ritmust. Az első rajt előtt úgy gondoltam: ez most jó kell, hogy legyen, mert minden porcikámban menni akarok. Aztán a rengeteg nevezéssel és a hosszú program miatt még este hétkor versenyautóban ültünk. De meg kellett várnunk a díjkiosztót.
– Mert nem jöttetek haza üres kézzel.
– Minden hibátlanul működött, az autó is, mi is, így egy kategória második helyet tudtunk megszerezni.
– Gratulálunk! Milyen elszánást ad egy rangos helyezés? Van ezek után elvárásotok magatok felé egy következő versenyen? Van szándék, amivel nekiindultok?
– Egy helyezés visszahozza a lendületet, az biztos. És ilyenkor kell ütni a vasat – ahogy egy tanárom mondta, a Vassat, mert elsősorban rám gondolt… A szándék pedig az, hogy nem a másikat kell legyőzni, hanem saját magunkat: olyan teljesítményt kell nyújtanunk, amit mi magunk el tudunk fogadni. Ha megtesszük, onnantól fogva mindegy, hogy hatodikak leszünk vagy az elsők. Ha megtettünk mindent, annál többet nem tudunk. Nem mindig azon múlik egy verseny sikere, hogy milyen ellenfeleket kapunk, hanem a felkészülésen és a rákészülésen. Ha az ember nem profiként űzi ezt a sportot, bármilyen régóta is teszi, elég nehéz összehangolni a munkát, a családot, a napi tennivalókat. Túl sok benne a változó, hogy egyszerű legyen. Azt szoktam mondani az autósport iránt érdeklődőknek, csináljanak végig akár egy egyhetes felkészülést, utána egy versenyhétvégét. Már ez építi a kitartást.
– A csapat, aki melletted áll, mennyire tud ebben segíteni?
– A versenycsapat és azok, akik évek óta fix támogatóink, nagyon fontosak. Nélkülük már nem biztos, hogy versenyeznék. Húsz év és 135-150 teljesített verseny után, ha nincs az ember mögött tűz és segítség, bele tud fásulni abba is, amit egyébként nagyon szeret.
– Szoktad említeni a Holdról távcsővel – sőt anélkül – látható összeget, amelyeket a felkészülés igényel…
– A technikai sportokhoz, amilyen az autóversenyzés, ugyanaz a három dolog kell, mint a háborúhoz: pénz, pénz és pénz. És ez nem változik, sőt! Egy verseny nem csak a nevezésből áll: a helyszínre el is kell jutni, fuvar, tréler, benzin, szállás, enni- és innivaló, a verseny egyéb költségei, mint a fotósok… De amikor már a pályán vagyunk, a nehézségek nem számítanak.
– Tavaly vagy tavalyelőtt az egyik versenyedet egy több számmal kisebb kölcsöncipőben teljesítetted, mert a tiéd véletlenül otthon maradt. Idén, remélhetőleg nem volt ilyen esemény…
– Valami kalandnak mindig lenni kell! Most az itiner átírása során a navigátorom egy sort kihagyott, így nem az következett, amire számítottunk. De gyorsan korrigáltuk, s csak egy-két másodpercnyi idővesztesé günk lett. Az ilyesmi nagyon nem hiányzik.
– Azt meg se kérdezem, mi hangzik el ilyenkor a kocsiban…
– Megkérdezheted, nem titok! Sípold ki azt a két sort, ami most jönne, és nagyjából az… Testrészek, foglalkozások szoktak ilyenkor felmerülni…
– Melyeket remélhetőleg nem kell emlegetnetek legközelebb! Hol lesz a következő versenyetek?
– Júliusban a Fehérvár Rallyra készültünk, ám ezt a Szövetség és a rendezőség különböző okok miatt elhalasztotta – netes felületeken sokat beszéltek róla. Augusztusban, a nyár végén lesz az Oroszlány Rally – meglátjuk, hogyan tudunk odáig eljutni. De valószínűleg vállaljuk, akkor is, ha hideg lesz, akkor is, ha meleg. Ha úgy érezzük, hogy menni akarunk, akkor mindenképpen mennünk kell.
– nk –
Támogatók:
Keresztes család
Vass gumiszerviz
Álich autószerviz
I.D.S. Vagyonvédelem
