Egy hosszútávú művészeti projekt keretében 2025 őszén egy kenesei körtefa is reprezentálhatta magát Helsinkiben, Finnországban, a Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központban a „Fa dialógus” című kiállításon.
Rajz- és vizuáliskultúra-tanár szakos hallgatóként az ELTE TÓK Vizuális Nevelés Tanszékével egy hosszabb izlandi–finn–magyar közösségi és részvételiségen alapuló alkotóprojektben vehettem részt. A projekt során külföldi vendégoktatókkal együttműködve térképeztük fel, a közösségi alkotás nyomán, a saját környezetünkben fellelhető és számunkra érdekes fákat, amelyeket bevontunk a saját alkotótevékenységünkbe. A munka során egy vizuális napló segítségével nyomon kellett követni és dokumentálni a fánk fejlődését, alakulását a téli nyugalmi állapottól egészen az őszi levélhullásig.
Az általam választott fa egy nagyjából 200 éves öreg körtefa, amelyből Kenesén oly sok megtalálható, például a Tájház kertjében is. A „Fa dialógus” című kiállításon a fák, a környezet, ennek sebezhetősége és az emberi kultúra közötti kapcsolatokat vizsgáltuk, természetesen a képzőművészet eszközeivel. A tárlatot Finnország magyar nagykövete, Breuer Klára és az Európai Erdők Intézetének igazgatója, Robert Mavsar nyitották meg. Az én alkotásom egy kollázssorozat volt, amely rávilágít a növények, az állatok, a gombák és az emberek mint különböző „kultúrák” kapcsolatára. Az élőlények létezésükkel is egyfajta nyomhagyást hoznak létre a másik csoport kultúrájában. Ez kapcsolódás és kapcsolat is. Ezt a tézisemet körbejárva a családi fotótár analóg képeiből készítettem három kollázst, amelyeken különböző időkből származó fényképeken szereplő családtagokat, rokonokat köt össze az én körtefám, amely szintén mindegyik képen szerepel. Ezzel a családfa, a kapcsolatok, a természet és az ember időbeli viszonya is megjelent a képeken.
Természetesen Helsinki, a Balti-tenger illatával átjárt modern történelmi város, amely szigeteivel, halászhajóival, a „Sandstorm” és a „Freestyler” videoklipek ikonikus helyszíneivel és a skandináv szecesszió ámulatba ejtő épületeivel számos érdekességet tartogatott a számunkra. Leginkább a kulturális intézmények megtekintésén volt a hangsúly, így nem hagyhattuk ki a világhírű finn dizájnmúzeumot, a nemzeti galériát, a kortárs művészeti múzeumokat, a könyvtárat és a finn vidék építészetét bemutató skanzent, ahol Lappföldről és a tengerpartról is megtalálhatóak voltak több százéves faépületek. A fővárostól nem messze a Kalevala eposzi tájai tárultak elénk, és a tajga áfonyás fenyőerdeiben járva kutattuk, hol bukkan elő egy-két erdei lény…
