Szomorú hírrel köszöntött be a karácsony. Elhunyt kedves barátnőm, Szvitek Márta, akit pályakezdésem elején ismertem meg.
Barátságunk a kenesei Nevelőotthonban kezdődött. Sok szép emléket őrzök az együtt töltött évekről: amikor megismerkedett Molnár Pállal és felesége lett, közös kirándulásaink Pali Trabantjával, a gyermekeik, Péter és Pál születése.
1965-től ismét egy tantestületben tanítottunk, a kenesei általános iskolában. Márta az első és a második osztályban. Nagyon szerette a gyerekeket, örömöt jelentett számára, hogy tanítványait úgy indította a 3. osztályba, hogy sikeresen megtanulták az írás – olvasás – számolás alapjait; közel harmincnégy éven át.
Csendes, családszerető, gondoskodó volt egész életében. Bajban, bánatban hűséges társa férjének. A rohanó világban az utóbbi években már ritkábban találkoztunk, de az első mese mindig az unokákról szólt!
Emlékedet őrzi a sok-sok tanítványod és azok, akik ismertek.
„A szeretet soha el nem múlik!”
Isten veled:
Vér Lászlóné
ny. tanítónő
