„Szent István úgy van bennünk, hogy közben felettünk áll”
Az államalapítást ünnepelte Balatonkenese augusztus 20-án
Az ünneplő közösséget elsőként Eperjesi Nóra, a Balatonkenesei Művelődési Ház művelődésszervezője és könyvtárosa köszöntötte.
– Ez a nap a hit, a hagyomány és a nemzeti összetartozás jelképe, amely nemcsak múltunkra, hanem jelenünkre és jövőnkért viselt felelősségünkre is emlékeztet minket. Ez az ünnep egyszerre szól a közösség erejéről, és azokról az értékekről, amelyek összekötnek bennünket – mondta.
Ünnepi költemények összeállításával készült Dr. Meskó Bánk, akinek előadásában a közönség Reményik Sándor és Jose Martí 19. századi kubai költő gondolatait hallhatta. Karinthy Frigyes, Madách Imre és Vörösmarty Mihály műveinek idézetei pedig Elmondanám címmel születtek újjá Dr. Meskó Bánk csodálatos értelmezésében.
Az ünnepi összejövetelt megtisztelte jelenlétével a testvérvárosunkban, a szlovákiai Nagykéren élő klarinétos-énekes, Száraz Márk, nagyszerű előadásával. Mellette Ludányi Tamás szaxofonművész játékát is hallhatták a jelenlevők.
Ambrus Gábor polgármester ünnepi beszéde
„István király ünnepének
Örvendezzünk keresztények.
Isten adta e napot,
Fel a szívvel magyarok…”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nemzeti ünnepeink talán legszebbiként gyűjtünk itt ma össze. Ez az ünnep, Szent István király ünnepe, az ezeréves magyar haza ünnepe. Igazi sikertörténet ez, ami több mint ezer éve tart – s a Jóisten és Szűz Mária segítségével bízunk benne, hogy még sokáig.
Ez az ünnep egyházi és világi ünnep, mert Szent István királyt a világegyház is megünnepli. Előtte hajtunk fejet nemzeti ünnepünkön, neki mondunk köszönetet bátorságáért, hitéért, bölcsességéért és alázatáért. Szent István úgy van bennünk, hogy közben felettünk áll, úgy van mögöttünk, hogy közben előttünk jár. Szent Istvánt magunkban hordozzunk, a részünkké vált. Azzal, hogy megalapította a keresztény Magyarországot, azzal, hogy tudatos döntéssel a nyugati világ részévé tette hazánkat. A keresztény gyökerű Magyarország és Európa fennmaradásának kulcsa a keresztény hit megőrzése. Járjunk bölcsen mi is Szent István király nyomában ezen felismerésben, és tegyünk érte.
„Szent királyunk, megfogadjuk:
Örökséged el nem hagyjuk.
Esküszünk, esküszünk:
Mindörökké az vezet:
Halhatatlan jobb kezed.”
Tisztelt ünneplő keneseiek! A gyorsan változó világot az ember számára az otthon és az ünnepek teszik érhetővé. Az otthon, ahol biztonságban érezzük magunkat, ahol könnyen eligazodunk. Az a város és az az ország, amit saját ízlésünk és elképzeléseink szerint alakíthatunk és megvédhetünk. Innen jó elindulni, és ide jó hazaérni. Az ünnepek pedig segítenek visszaemlékezni és előre tekinteni. A Kárpát-medencében a Balaton keleti vége az, ahol mi otthonra leltünk, ahova születtünk. De a Szent István szerinti, már több mint ezeréves hazánk az egész Kárpát-medence. Ezen hazát ünnepeljük ma, szent királyunkkal együtt. Ezen haza fennmaradásáért írta meg intelmeit Szent István király.
Pál apostol ugyanazokra az erényekre hívja fel a kolosszaiak figyelmét, amire Szent István is figyelmeztette Imre herceget. Szelídségre, türelemre, könyörületességre, mértékletességre, alázatosságra, becsületre és szeretetre. Hallgassunk rájuk! Ha ezen értékek mentén élünk és hozunk döntéseket, büszkék lehetnek ránk utódaink. Ezekből az értékekből nem engedhetünk. Itt nincs helye kompromisszumnak. Ha ezen intelmek szem előtt tartásával nézzünk szembe feladatainkkal, akkor erősek tudunk maradni és sikeres, közös munkát fogunk végezni. Mert közösségben leszünk igazán erő, ami sikerre vezet. Együtt gondolkodni, együtt tervezni, együtt cselekedni. Ez a sikeres jövő kulcsa kisebb és nagyobb közösségekben is. Balatonkenesén is, Magyarországon is. Ha szelíden beszélgetünk egymással, ha türelmesen meghallgatjuk egymást, és ha közben nem botránkoztatunk meg másokat könyörtelenséggel, becstelenséggel, hanem sokkal inkább megbecsüljük egymást, akkor leszünk Szent István követői, Szűz Mária országának hazafiai.
Zárásul Sík Sándor Szent István-himnuszából idézek, ma már harmadszor:
„Szent királyunk érdeméért,
Rajtunk tartott szent kezéért
Megbocsát, megbocsát
S minden régi jót megáld:
Szentistváni szép hazát.”
Köszönöm szépen a figyelmet! Isten értesse a magyarokat, Isten értesse Magyarországot!
A Szivárvány Népdalkör ünnepi dalcsokra után bensőséges hangulatban köszöntötték a Népdalkör és a Tátorján Nyugdíjasklub tagját, Kemény Zsigmondot, aki e napon ünnepelte 95. születésnapját.
Balatonkenese hagyománya, hogy augusztus 20-a alkalmából adják át a település kitüntető címeit. A képviselő-testület 2025-ben posztumusz Balatonkeneséért érdemérmet adományozott Dr. Kis András mérnöknek, az Ezeréves Kenese című könyv szerzőjének, s díszpolgári címet kapott Kuti Csaba, Balatonkenese korábbi polgármestere. A díjazottakat Győrfi Károly-né, Balatonkenese alpolgármestere méltatta.
Balatonkenese új díszpolgára: Kuti Csaba
Kuti Csaba 1943. február 21-én született Hajmáskéren. Édesapja Kuti József, Balatonkenese református lelkésze, édesanyja Mikó Judit. 1960-ban érettségizett a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban. 1967-ben szerzett mezőgazdasági gépészmérnöki diplomát a gödöllői Agrártudományi egyetemen, majd később vízügyi szakmérnöki diplomát. Gyakornokoskodott a nagyvázsonyi Kinizsi Tsz-ben, 1968-tól 1978-ig főmérnök a balatonfőkajári Balatonfői Tsz-ben. 1978 és 1990 között a Dunántúli Regionális Vízműnél műszaki vezető, beruházó. 1990-től Balatonkenese polgármestere, 1998-tól a Veszprém Megyei Önkormányzati Közgyűlés elnöke. 1996-tól az MDF megyei választmányának elnöke, majd az országos választmány elnökségének tagja. 1997-től Veszprém megyei gondnok, a Magyar Református Zsinat alapító tagja.
Kuti Csaba Balatonkenese rendszerváltás utáni első polgármestere volt. Egymást követő három ciklusban választották meg polgármesternek, de a harmadik alkalommal a megyei közgyűlés elnöki pozíciója miatt csak pár hónapig maradt a polgármesteri székben. Az ő idejében alakult meg a falugondnokság, jött létre a szociális intézmény, jelentősen fejlődött az óvoda, az iskola, folyamatosan épültek a közművek. Az ő kezdeményezésére alapították meg a testvérvárosi kapcsolatokat és a Balatonkeneséért Alapítványt. Számos civil szervezet is ekkor kezdett el
működni, megalapításukat segítette. Munkatársai szerint mindig határozott és emberséges volt, mindent meg lehetett vele beszélni és az adott szó szerint járt el. Támogatott minden jó ügyet. Döntéseit a hosszú távú célok elérése határozta meg. Széles látókörűen dolgozott Keneséért, amelyhez családja révén oly mélyen kapcsolódott.
A megyei közgyűlés elnökeként különösen fontos volt számára, hogy a megye intézményei fejlődjenek és korszerű szolgáltatásokat nyújtsanak. Elnöki ciklusai alatt azon igyekezett, hogy a fiataloknak jobb oktatási körülményeket, az időseknek méltó ellátást, a betegeknek korszerűbb gyógyítást, a közösségeknek pedig megőrzött kulturális értékeket biztosítsanak. Kiemelt figyelmet fordított a települések közötti együttműködések erősítésére, a helyi értékek megőrzésére. Nevéhez kötődik a határon túli, magyarlakta zoboralji településekkel létrejött szoros, több évtizedes kapcsolat.
Kuti Csaba vezetői tevékenységét még a legnehezebb politikai helyzetekben is a párbeszédre, a partnerségre és a konszenzuskeresésre építette, mindig szem előtt tartva a közösség érdekeit. Fáradhatatlan munkájával, stratégiai gondolkodásával és emberségével példát mutatott.
Élete, munkája során mindig azt tartotta szem előtt, hogy hidakat építsen emberek, települések és generációk között, s ezt a szemléletet adta tovább gyermekeinek is. Elindítója a Balatonkenese-Tutzing testvárvárosi kapcsolatnak, s a mai napig aktívan részt vesz az azóta egyesületként működő szervezet munkájában.
Kuti Csaba – immáron méltán Balatonkenese díszpolgáraként – városunk történelmének meghatározó személyisége.
Szeretettel gratulálunk!
– Tudják, én aránylag könnyen beszélek, most mégis egy kicsit nehezebb a szó a számban – kezdte köszönő beszédét Kuti Csaba. – Harmincöt évvel ezelőtti dolgokra emlékezve vehetem át ezt az elismerést, ezért meg kell emlékeznünk annak az akkor megválasztott testületnek a tagjairól, akik közül hatan sajnos már a túlsó partról figyelnek bennünket: Fekete Tibor, Dr. Jurcza Imre, Sipőcz István, Vági Kálmán, Mórocz Károly, és a legidősebb, aki szép kort ért meg, Kovács Ervin. Öten még élünk az akkori tizenegy főből: a két hölgy, Sipos Marika és Sörédi Magdi, valamint hárman férfiak: Kürti Lajos, Dr. Németh Gyula és jómagam. Annak a testületnek minden tagja Kenese lakosságának egy-egy szeletét képviselte. Könnyű volt együtt dolgozni ezekkel az emberekkel; bár minden egyes döntést külön megvitattunk, de azt végül valamennyien egységesen akartuk, a magunkénak éreztük. Így született meg mindaz a sok jó, amely nemcsak az én kezdeményezésem volt, hanem a testület tagjaié is. Azt akartuk: Kenese úgy zárja le ezeréves múltját, hogy méltóan készüljön a XXI. századra, s újabb ezer év elteltével még mindig magyarokként ünnepeljük itt a történelmet. Azt akartuk, ne csak a szomszéd falvak ismerjék Kenesét, hanem minél tágabb körben tudjanak róla: itt, a Balatont partján micsoda szép település él, és milyen büszke a tetteire, a múltjára.
Azt kívánom a mai vezetőknek, hogy harmincöt év múlva rájuk is ilyen büszkén gondoljon a település, és ilyen elismerést kapjanak.
A posztumusz Balatonkeneséért érdemérem kitüntetettje: Kis András
Kis András ősi kenesei földműves családban született, egy híján száz évvel ezelőtt, 1926. augusztus 10-én, Balatonkenesén. Édesanyja Kun Ilona, édesapja Kiss Pál. 1947-ben érettségizett, majd felvételt nyert a Budapesti Műegyetem gépészmérnöki karára, ahol a diploma megszerzését követően több mint harminc évig tanárként dolgozott. 1959-ben megnősült, felesége Müller Erzsébet, két fiuk született. 1964-ben doktori címet szerzett. Szülőfalujától sosem szakadt el.
Hosszú, szorgalmas munkával íródott meg Az Ezeréves Kenese című könyve, mely nagy hiányt pótolt. Megismerhetjük belőle településünk történetét, gazdasági és kulturális eredményeit, az őslakosság megtartó erejének jelentőségét, a Balaton megmentésének lehetőségeit. Kis András nyugdíjas éveiben sokat tartózkodott Kenesén. Bekapcsolódott a Községvédő Egyesület munkájába is.
Az ő szervezésében emlékeztünk 1996-ban a balatoni gőzhajózás 150. évfordulójára. Ekkor létesült az emlékoszlop, ettől kezdve viseli az a terület a Széchenyi park nevet. 1996-ban író-olvasó találkozót tartott a könyvtárban, ahol ismertette kéziratban lévő írásait. Ebből meg-ismerhettük a családhoz való kötődését, életútját, ami nem volt nehézségektől mentes, mindig a kemény munka jellemezte. Elbeszéléseket is írt, Kenesei történetek címmel. Ezek főhősei a szorgalmas, dolgos kenesei parasztemberek voltak, akik becsületes életükkel példaképül szolgálnak az utókornak. Kis András gazdag életútja 2003-ban ért véget, a református temetőben nyugszik. Munkássága, Keneséhez való ragaszkodása, valamint a helytörténettel kapcsolatos kiemelkedő művének, Az Ezeréves Kenesének megírása alapján méltán adományozta részére az önkormányzat a posztumusz elismerést.
A mai ünnepi alkalmon nem tud jelen lenni Dr. Kis András fia, Attila, aki levelet intézett hozzánk ezen szavakkal:
„Ezúton szeretném az örökösök nevében kifejezni köszönetünket az Önkormányzat felé a díj odaítélésével kapcsolatban. Számomra sokat jelent, hogy Édesapám szellemi öröksége tovább él, és az általa elvégzett tevékenység megbecsülése az évek elteltével is töretlen. Tisztelettel: Kis Attila.”
Jelen van azonban mai ünnepségünkön Kis Emőke Hajnalka, a díjazott unokája, akit tisztelettel felkérek a díj átvételére.
– Számomra az egyik legfontosabb örökség a származás – kezdte megemlékezését Kis Emőke Hajnalka Kis Andrásról. – Mikor Kenesére érkezem, sosem azt mondom pestiesen, hogy „fel-” vagy „leutazok” Kenesére: nekem ez mindig hazajövetel. A Balaton illata, az istentiszteletek emléke, az utcán köszönő ismerősök, a Csepel biciklin való ügyetlenkedésem a Fürdő utcában, vagy a papa babettája – amely most már a garázsban pihen – mind-mind ide kötnek.
A másik örökség a családi kötelék. A családfánkat nézve rájöttem: akinek ilyen gazdag a múltja, és ilyen mély gyökerei vannak, az sohasem lehet szegény.
Nagyapám és köztem különleges kapocs volt. Két fia született és egy kislány, akit rögtön visszahívott a Jóisten. Az élet 1989-ben kárpótolta őt: ekkor születtem én, az áhított lányunoka. Szeretetét és gondoskodását azóta is magamban hordozom.
Emlékszem, mennyien szerették, s jöttek el hozzá. Mert nemcsak tanár, kutató és író volt, hanem társasági ember is, aki szeretett mesélni, szeretett kenesei lenni. Szabadidejében verseket és novellákat is írt, legnagyobb műve mégis Az ezeréves Kenese, aminek újrakiadását 2024-ben ünnepelhettük.
Hatalmas öröm számomra, hogy ma is szeretettel gondolnak rá nem-csak műszaki emberként, egyetemi tanárként, hanem lokálpatriótaként, családapaként és barátként.
Bízom benne, hogy Az ezeréves Kenese mementóként szolgál az őslakosoknak, érdekességként az újonnan érkezőknek és inspirációként a kutatóknak, mert a könyv nem önmagában született: történetekből áll, amelyet önök, keneseiek írtak. Hálás vagyok a kezdeményező személyeknek, Vér Lászlóné Irénke néninek, hogy szívén viseli nagyapám emlékét, és hálás vagyok Balatonkenese Önkormányzatának, amely a posztumusz megtisztelő címet adta most. Nagyapám sajnos nem élhette meg ezt a pillanatot, de bízom benne, lelki szemeivel ő is látja és választ kap kételyeire: még mindig emlékeznek rá, még mindig szeretik őt. (…)
Dr. Kis András Kenesén született és itt is nyugszik, szeretett felesége mellett. Azt kérem önöktől: legyen hagyomány, hogy emlékét közösen is ápoljuk. Legyen ez az ünnep, az augusztus hónap alkalom arra, hogy aki szeretettel gondol Bandi bácsira, egy szál virággal vagy egy gondolattal emlékezzen meg róla a temetőnél.
Augusztus 20-a az államalapítás mellett az új kenyér ünnepe is, melyet megáldott és megszentelt Némethné Sz. Tóth Ildikó református lelkész, valamint Medveczky Miklós plébános.
